Necz Dániel
A 205-ös szoba előtt
A csoki a kezemben, a kabátban
a szívem, nincs már nekünk
sok dolgunk, csak takarópuhán
elbeszélgetünk. Sokat kéne mondanom,
és most bonbonkönnyen nyílok meg,
mint ez az ajándékdoboz. Te
most odabent kábán drótokba vizelsz,
a ventillátort nézed, vagy egy néma
arcot figyelsz. Belépek és beszélünk, te
talán mankóittasan a vécére bicegsz,
megműtik a szíved, lecsukják a
szemed, és akkor mi a szarnak a
csoki? Már elfelejtheted. Csak a szó
van kettőnk között, és most azt
szorongatom, felnyitnám és kienném
minden mondatom. Nem beszéltünk
soha sokat, de te most csupa fül
lehetsz az életeddel egy vaságyra
szorulva, s úgy mesélek most neked, mint
ahogy régen neked kellett volna.
"A csoki a kezemben, a kabátban/ a szívem," a két határozott névelő mindkét kép elejéről elhagyandó,a csoki, a kabátban, nincs rájuk szükség
"Sokat kéne mondanom"- helyette kellene, nem röghöz kötés vagy klasszik imádat, de kifejezetten rosszul hangzik itt
"és most bonbonkönnyen nyílok meg,/mint ez az ajándékdoboz."- bárhogy erőlködtem, nem tudtam elmenni a bonbonkönnyen szóösszetétel mellett, mi az hogy bonbonkönnyen? próbáltam elképzelni így meg úgy, próbáltam elnézni, de nem megy. teljesen zvaros. tisztában vagyok vele, hogy könnyűséget nagyon nehéz közhelyek nélkül kifejezni, de ez nem sikerült most. a bonbonkönnyen képzavar maradt, klisé helyett képzavar, nem tudom melyik a jobb, vagy rosszabb.? -könnyen nyílok meg,/ mint a vissza nem csukható bonbonos doboz- (talán)
"most odabent kábán drótokba vizelsz," - képzavar, a végére világosodik ki a szituácíó jellege és annak fényében is képzavar a drót, hisz a katéter így is úgy is cső. a drót nem vezet el semmit, maximum levizelni lehet, de nem bele.
"a ventillátort nézed, vagy egy néma/arcot figyelsz"- felesleges túlírás, gyengíti a képet. elveszi a hangsúlyt
"és akkor mi a szarnak a/ csoki? Már elfelejtheted."- egy az egyben elhagyandó, teljességgel nem ide illő, kiesik a képből, az értelmetlenséget próbálja hangúlyozni, de nem elég erős ahhoz, hogy létjogosultsága legyen. mű felháborodás, túljátszott.
"Csak a szó/ van kettőnk között, és most azt/ szorongatom, felnyitnám és kienném/ minden mondatom."- érdekes, de nincsen jól megszerkesztve, mert ha a szó a bonbonos doboz, amiből ki lehet enni a mondatot, egy kicsi valamiből nem lehet kienni egy nálánál nagyobbat.
"Nem beszéltünk/soha sokat, de te most csupa fül/lehetsz az életeddel egy vaságyra/szorulva, s úgy mesélek most neked, mint/ahogy régen neked kellett volna."- a "nem beszéltünk"- múlt idejéből, erősen kilóg a lehetsz feltételes módja. ez a zárás amúgy nem lenne rossz.
